2014-10-11

Dienstag 26.08.2014 bella Italia

magyarul kékkel

Heute hat es den ganzen Tag nonstop geregnet, mal stärker, mal schwächer, aber ununterbrochen. Somit war ich von morgens bis abends unter meiner Plane... und Feri und Anna im Zelt. Ich nütze die Zeit und erzähle Euch von der bella Italia.

Das Land der Berge und der Seen, der guten Küche und der Gastfreundschaft, Oliven, Zitrone und Sonne. Müsste man aber das Volk mit nur einem Wort charakterisieren, so wäre das zweifelfrei CHAOS!!! Mit lauter Großbuchstaben! :D Am besten konnte ich das natürlich im Verkehr feststellen, wo mir zumal die fehlende Verkehrsmoral auffiel. Bodenmarkierung, Schilder und Ampel dienen bloss zur Zierde. Meine, im Vergleich zu mir junge und moderne Kompagnons rasen wie wild auf engsten Strassen, uneinsehbare Kurven, überholen ohne zu zögern bei Doppelsperrlinie, fahren über rot, ... Da wundert es mich nicht, dass an jedem dritten Baum oder Pfosten eine Gedenktafel klebt. Sie verlassen sich alle auf ihre Bremsen... und ich mich darauf, dass ich der stärkere bin! ;) Einzig Positives: es hat mich bis jetzt noch niemand angehupt, nicht einmal mit der Lichthupe!:)

Dann die Beschilderung, die jegliche Logik mit Absicht zu meiden scheint. Ohne Navi ist man völlig auf eine echte, aus Papier bestehende Landkarte angewiesen. Mal ist eine Richtung mit einer nächstgrößeren Stadt markiert, dann wieder mit dem nächstkommenden kleinem Kaff. Mal ist dein Ziel nur noch 19Km entfernt, nach etlichen Minuten Fahrt aber wieder 21...! Mal wird man vor einer gewöhnlichen Kurve mit drei Hinweistafeln gewarnt, später kommt eine steil abfallende 180° Kurve ohne jegliche Vorwarnung! Du fährst konsequent auf deiner mühselig gefundenen Straße, die dann plötzlich nach einem Rotondo (Kreisverkehr) ganz anders heisst, und nach dem dritten dann wieder gleich! Es stimmt schon, so ein Chaos fördert die Aufmersamkeit, aber dennoch kann es schon schweißtreibend sein. Und wenn du dein Ziel erreicht hast, kommst du drauf: Alle Wege führen nach... überall hin! :D

Ma egész áldott nap zuhogott az esö, hol többé, hol kevésbé, de folyamatosan. Így én egész nap a ponyvám alatt hervadtam, Anna és Feri meg a sátorban. Kihasználom az idöt, hogy meséljek a csodaszép olaszországról.

Olaszország a hegyek és a tavak országa, a kíváló konyhájukról és kedvességrükröl híres, olivabogyó, citrom és napsütés. Azonban ha egyetlen szóval kéne öket jellemeznem, az kétségen kívül KÁOSZ lenne!!! Csupa nagybetüvel! :D Ezt a tényt leginkább a forgalomban tudtam megállapítani, ahol elsö sorban a hiányzó morál tünt fel! Az aszfalton lévö fehér csíkok, a táblák, a lámpák csak dísznek vannak. A hozzám képest fiatal és modern autótársaim mint az örültek száguldanak a legszükebb utcákon, beláthatatlan kanyarokban, szemrebbenés nélkül elöznek dupla záróvonalon(!), vagy áthajtanak a piroson. Bíznak a fékben... én meg abban, hogy én vagyok az erösebb! ;) Amit meg kell hagynom: eddig még senki nem dudált rám, még csak nem is villogott! :)

Aztán a kitáblázás, mely minden józan logikának ellent mond. Navigáció nélkül teljesen el van veszve az ember -meg az autó- és igazi papírtérképre van utalva. Hol a következö nagy város van iránynak kitáblázva, hol a következö kis porfészek. Hol 19km-re van a célod, majd egyszer csak 21...! Hol kitábláznak egy hagyományos kanyart háromszor, majd késöbb jön egy meredeken lejtö 180 fokos kanyar minden elöjelzés nékül. Konzekvensen haladsz a nagy nehezen megtalált utadon, amelyet egy körforgalom után már teljesen másképp hívnak, majd a harmadik körforgalom után ismét ugyanúgy... Igaz, hogy az ilyennemü káosz serkenti a figyelmet, de baromi fárasztó is tud lenni. És ha valahára elérted a célod, akkor rájössz: minden út mindenhova vezet! :D

 Kaffee im Regen - kávé esöben



Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen