magyarul kékkel
Zugegeben, das war der zweite Versuch den Tremalzo zu besiegen. Der erste war am Samstag, als uns unzählige rasende Radfahrer abhielten das Verbotsschild, hinter dem der Weg hinauf zu dem beliebten Tremalzo Pass führte, zu überschreiten. Na gut, das Schild war auch ein Mitgrund. ;) Laut unserem Reiseführer (Stand 2011) und laut Recherche im Internet war diese einzigartige ehem. Militärstraße, erbaut noch von der österreich-ungarischen Monarchie(!), nur für Motorradfahrer, also einspurige Motorfahrzeuge gesperrt. Aber in echt ist diese Info leider veraltet. Ich wollte selbstverständlich trotzdem hinauf, endlich wieder Gelände, aber Feri las Horrorgeschichten über die strenge italienische Carabinieri, die im schlimmsten Fall das Fahrzeug enteignet.
Meine beiden entschlossen das ganze unter der Woche zu versuchen, wo weniger Radfahrer und hoffentlich keine Polizia vorzufinden sind. So war es dann gestern ein krönender Abschluss unserer Westalpenreise. Schwierigstes Gelände, wunderschöne Landschaft, Steinschlag wo das Auge reicht und vernebelte Straßenführung. Eine atemberaubende Engstelle brachte Feri sogar dazu fast umzukehren. Es sah eindeutig nach Hangrutsch aus, welcher den Weg komplett zugeschüttet hat. Das ist also der Grund für das Verbotsschild, dachten wir uns alle. Zu Fuß von näher betrachtet haben zwei riesige Felsbrocken den Weg verengt, sodass schlankere Fahrzeuge, wie ich:), noch durchpassten. Anna filmte den Durchgang mit heftigem Herzklopfen, schließlich können sich diese Steinchen jederzeit wieder in Bewegung setzen. Auf dem Film kommt es nicht so dramatisch rüber, aber wir alle hatten ordentlich die Hosen voll.
Trotz Montag gab es reichlich Radfahrer. Sie fahren zum Teil echt gefährlich den gerölligen Berg mit 30-40Km/h hinunter, aber zu ihrer Verteidigung muss Mahi sagen, dass keiner gemäckert hat, was wir in "ihrem" Paradies verloren haben. Außerdem sind wir vorausschauend gefahren und haben mit ihnen gerechnet, haben mit Kühen gerechnet, mit Geländewagen, auch mit Motorradfahrern und sogar mit Polizei. Aber was wir kurz vor der Passhöhe gesehen haben, hat all unsere Vorstellungen gesprengt und mich an der Sinnhiaftigkeit meiner legendären, überdimensionierten Fähigkeiten Zweifeln lassen.
Vor einer Kurve biegt Gegeverkehr auf uns zu. Feri schrie: "Mi a fasz?!" [bitte nicht googlen;)] Schon wieder ein depperter Italiener, der sein Straßen-PKW schrott fährt. Dann die Ernüchterung: Es war die Schnauze eines tiefergelegten VI-er VW Golf mit Gmunder Kennzeichen! Das lustige, nette Paar kam von der asphaltierten Nordseite des Berges völlig uninformiert, und beschloss später wahrscheinlich auf unsere Warnung hin doch umzukehren. Auf dem Pass trafen wir uns wieder, wechselten uns aus, machten paar Erinnerungsfotos und verabschiedeten uns. Mein VW-Kompagnon mit stinkender Kuplung, ich mit wiederhergestellter, gesunder Selbstwertschätzung.
Bevallom, ez már a második próbálkozás volt a közkedvelt Passo Tremalzot meghódítani, amit hajdan még az osztrák-magyar monarchia(!) építtetett. Az elsö szombaton volt, amikor rengeteg, a hegyröl lefelé száguldozó biciklista visszatartott minket felhajtani. Najó, meg a behajtani tilos tábla is kicsit közrejátszott. :D A mi 2011-es offroad könyvünk és internetes infók szerint, ez az út csak kétkerekü motoros jármüvek számára tilos, de ott helyben kellett rájönnünk, hogy idö közben minden nemü motoros jármü ki van tiltva. Én természetesen vágytam fel, végre megint nekem való terep, de Feri rémtörténeteket olvasott az itteni rendörökröl, akik legrosszabb esetben elkobozzák a jármüvet.
A drágáim így hát úgy döntöttek, hogy egy hétköznapi nap próbálkoznak meg evvel a kihívásos úttal, remélhetöleg kevesebb bicajossal, és polizia nélkül. Így lettünk ma egy nem is akármilyen élménnyel gazdagabbak, mondhatni eddigi utunk megkoronázását jelentette ez a nehéz terep, csodaszép táj, sziklaomlás amerre a szem ellát, ködbe borított útvezetéssel. Egy lélegzetellállító pár évvel ezelötti természetjáték majdnem arra kényszerített minket, hogy visszaforduljunk. Két hatalmas szikladarab komplett elborította az utat. Egyértelmüen így nézett ki messziröl, és választ adott a lent felszerelt behajtani tilos táblára. De közelebbröl nézve a két szikla közt soványabb jármüvek, mint pl. én :D még átférnek. Anna kívülröl heves szívdobogással filmezte az átkelést, elvégben ezeket a kavicskákat is a szentlélek tartja... és ha ö épp pihen, akár az egész hegyoldal is megmozdulhat... A felvételen nem tünik olyan drámaian, mint amilyen élöben volt, de gatyeszünk rendesen megtelt.
Hétköznap ellenére zavaróan sok sportbiciklista jött szembe, akik részben tényleg életveszélyesen tüznek le a hegyröl akár 30-40-el. De becsületükre legyen mondva, hogy egyikölyük sem pampogott, ami miatt az "ö" területükön kavarjuk a port. Amúgy meg nagyon elövigyázatosan haladtunk, számítottunk bicajosokra, motorosokra, terepjárókra, rendörségre, söt még tehenekre is. De amivel röviddel a hágó elött találkoztunk, az minden fantáziánkat felül múlta, és kezdtem késtségbe vonni legendás képességeim értelmét.
Egy kanyar elött szembe jött velünk egy világos autó. Feri a járgány láttára elkiáltotta magát, hogy "mi a ****!?" Már megint egy örült olasz, aki a hétköznapi kocsiját tropára hajtja. Majd a valóság: egy VI-os Golf orra kanyarodott lefelé, osztrák rendszámmal! Nagyon kedves, vicces pár ült benne, akik a hegy aszfaltozott túloldaláról érkeztek minden felkészültség nélkül. Kicsit késöbb, feltehetöen tanácsunkra fel, visszafordultak, és a hágón ismét találkoztunk. Csevegtünk egy keveset, fotózkodtunk, majd elbúcsúztunk egymástól. Az én VW társam rémisztöen büdös kuplunggal, én egy ennek köszönhetöen helyre jött önértékeléssel. ;)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen