Die gestrige Auffahrt zur Madonna war tatsächlich nur eine kleine Einführung ins Geländefahren. Der Jafferau heute war atemberaubend, herausfordernd, beängstigend, einfach alles was ein Mahindra-Herz begehrt. Schwierige Schotterstrecke, steile Hänge, enge Kurven. Zum Glück hat Feri erst am Abend über diese ehem. Militärstrasse nachgelesen, sonst wären wir nicht gefahren und wir wären um ein wahnsinns Erlebnis ärmer.
Die Strasse ist ab einem 1Km langen Tunnel komplett für jeglichen Verkehr gesperrt und ausdrücklich verboten. Grund hierfür ist sehr einfach: die Strecke ist während den Jahren Lebensgefährlich geworden. Dies haben wir dank heimischen Offroad Freaks nicht gewusst, da die Hinweistafel und auch Beton(!)absperrungen leichtsinnig entfernt worden waren. Der Weg dahin ist zwar bildschön, aber kein Vergleich mit dem danach. Anna schien etwas zu ahnen, sie hatte richtig Angst, welche nur durch die Schönheit der Natur unterdrückt worden war, sie kompensierte mit heftig Fotografieren. Auch Feri spürte die Grenze zwischen Machbarkeit und die Gewalt der Felsen. Wir trafen regen Gegenverkehr auf einer Strassenbreite von anderthalb Spuren, tw. sogar nur eine Spur breit, in dem Fall hätten wir Reversieren müssen. Über uns Steinbrocken, die nach freiem Fall willkürlich ihren Platz gefunden haben. Zu Annas Freude, war Feri für einen Tag gläubig... Diese Szenen sind leider nicht in Bildern festgehalten, Anna unterstütze Feri seelisch während sie auf die Kamera vergaß.
Es schien Tage bis wir die Spitze von 2.785m erreichten, ich bekam bereits schwer Luft und pustete bläulichen Abgas. Aber es hat sich gelohnt. :) Wir trafen viele gleichgesinnte Spinner, Autos, Motorräder und sogar Radfahrer! Für den Weg hinunter entschieden sich meine beiden Gott sei Dank für einen alternativen Weg, der zwar auch verboten war, weil durch Skigebiet, aber wir wollten den elend langen schweren Weg nicht erneut auf uns nehmen. Kluge Entscheidung, denn es war sogar kürzer, und wir alle drei kamen schneller an unser wohl verdientes Abendessen. Für mich gab es grotten schlechten italienischen Diesel - pfui Teufel, dafür kochte Anna in der Euphorie des Überlebens (naja, etwas übertrieben;)) klassisch italienisch Spagetti Carbonara.
Und nun lasse ich die Bilder erzählen.
A tegnapi Madonnás utunk valóban csak egy bevezetö volt az offroadozásba, ugyanis a mai utunk mindent magába foglalt, amit egy Mahi kívánhat magának. A Jafferau névre hallgató hajdani katonai út lélegzetelállító, kihívó, félelmetes egyaránt. Nehéz murvás talaj, meredek emelkedök, szük kanyarok. Feri szerencsére csak este olvasott utána ennek a szeszélyes útnak, máskülönben nem jártuk volna meg, és egy csodálatos élménnyel szegényebbek lennénk.
Ez az offroad út egy 1km hosszú alagútig járható, onnantól kezdve bármilyen jármü számára le van zárva, söt szigorúan tilos a behajtás. Ennek oka roppant egyszerü: az évek során életveszélyessé vált a szakasz. Hazai mániákus terepezöknek köszönhetöen a tiltótábla, söt betonblokkok is könnyelmüen el lettek távolítva. Az út az alagútig bár gyönyörü, de össze sem lehet hasonlítani avval, ami utána vár az emberre - meg az autóra. ;) Annán érezhetö volt a félelem, amit a természet csodája nyomott el, és fényképezéssel kompenzált. Feri is érezte a technika és a sziklák hatalmának határait. Sürü szembeforgalommal találkoztunk egy másfél autónyi útszélességen, részben csak egy autónyi, ezesetben tolatni kellett volna. Fejünk felett hatalmas sziklamaradványok, melyeket a Szentlélek tartotta. Anna örömére Feri egy napra vallásos lett, és imádkozott, hogy az említett Szent ne most aludjék... Ezek a jelenetek sajnos nincsenek meg képekben, mivel Anna félelmében elfelejtette a kezében lévö kamerát.
Naphossznak tünt míg elértük a 2.785m csúcsot, már nehezen kaptam levegöt, ami a kékes kipufogófüstömböl volt egyértelmü. De megérte! :) Sok hasonló bolonddal találkoztunk fent, autósok, motorosok, de még bicajosokkal is! visszafele a drágáim szerencsére alternatív utat választottak, ami bár szintén tilos volt, mert síterep, de nem akartuk mégegyszer magunkra venni a rettentö hosszú nehéz szakaszt. Jó döntésnek minösült, söt még rövidebb is volt, és minddhárman hamarabb jutottunk a vacsinkhoz. Nekem borzasztó minöségü olasz diesel - undorító! Viszont a túlélés örömének köszönhetöen (najó, ez kicsit túlzás;)) Anna stílusosan olasz carbonárát fözött.
És most meséljenek a képek.
nacher - utána
vorher - elötte
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen