magyarul kékkel
Die Assietta Kammstrasse verläuft über mehrere Gebirgsrücken - wie der Name schon sagt. Die Strecke ist, so sagt man, wunderschön mit atemberaubender Aussicht. Dies bleibt unserem Glauben überlassen, denn für Feri und mich war es furchtbar anstrengend dank dem dichten Nebel den ganzen Tag. Ich glaube Anna fand diesen Tag am schönsten, ihr müsst wissen, sie liebt Nebel. ;) Sie konnte die Kamera gar nicht mehr weglegen und versuchte mit ihrer Begeisterung Feri anzustecken... Naja, mit mäßigem Erfolg.
Der Start des heutigen Tages verlief unüblich rasch, denn Anna und Feri wussten über die Länge dieser Strecke bescheid. Sogar das Frühstück wurde weggelassen. Die gewonnene Zeit ging dann bei der Suche zum Einstieg drauf. Wie ich bereits über unsere italienischen Nachbarn erzählt habe, ist deren Straßenbeschilderung ein echter Hürdenlauf. Nach mehr als einer Stunde Suche blieb nichts anderes über, als mit Händen und Füßen zu fragen. Wir fanden den möglicherweise einzigen sehr gut(!) Deutsch sprechenden Italiener in der kleinen Ortschaft Susa, der nicht nur wusste, wo der Einstieg in die Assietta war, aber sogar in diese Richtung fuhr und uns ein Stückchen begleitete, mit seinem Linzer Kennzeichen. :)
Az Assietta hegygerinc a nevéböl adódóan több hegységen keresztül futó hivatalosan járható út. Azt mondják álomszép a kilátás. Ferinek meg nekem nem maradt más, mint ezt elhinni, ugyanis az egész napon át tartó köd miatt borzalmas fárasztó volt vezetni. Azt hiszem Annának ez a nap tetszett a legjobban, tudnotok kell, hogy ö rajong a ködért! Le sem tudta tenni a kamerát, miközben lelkesedésével igyekezte megfertözni Ferit. Hát, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A mai nap a drágáim magukhoz képest gyorsan elkészültek, tudván a szakasz hosszúságát, még a reggelit is kihagyták. Az így nyert idö az Assietta keresésére ment rá. Ahogyan már jellemeztem olasz barátainkat, az utcatáblák is olyan káoszosak, vagy rosszabb esetben egész egyszerüen nincs! Több mint egy óra keresgélés után nem volt más, mint kézzel-lábbal kérdezösködni. És mily szerencse, a Susa nev. kis városban megtaláltuk azt a valószínüsíthetöen egy embert, aki nem csak tök jól beszél németül(!), és tudja hol indul a keresett utunk, de egy kis szakaszon ö abba az irányba ment, így csupán követni kellett a furcsa mód Linzi rendszámú igazi olaszos fizimiskás fickót. :)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen